Kezdőlap

2022. november elején tartották a Hírös Agórában a Kecskeméti Bolyai János Gimnázium 35. jubileumi évfordulójára rendezett ünnepi musical előadásának második etapját újabb 3 előadással.

Egy hónappal ezelőtt már debütált a darab három nagyon sikeres fellépéssel, a mostanihoz hasonlóan, teltházzal. Erre a duplázásra azért volt szükség, mert olyan óriási volt az érdeklődés, hogy a szervezőknek biztosítani kellett újabb időpontokat.

Ehhez hasonló jubileumi előadást korábban már volt szerencsém meghívott újságíróként megtekinteni, de ez a mostani minden eddigit magasan túlszárnyalt.

Bevallom, lenyűgözött, amit ott láttam. Alázatos, igazi színészi teljesítményű diákelőadást. Ahogy érzékeltem a körülöttem lévők reakciójából, nem voltam egyedül ezzel.

 

Valami csoda és varázslat látni ezeket a lelkes fiatalokat, amilyen átéléssel és felszabadultan, könnyeden, lényegében hibátlan munkával formálták meg a karaktereket ebben a zenei előadásban. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk a lírai dalok szóló énekeit, mintha mindenki képzett, zenét tanult énekes lenne. De ugyanilyen áhítattal nézték a nézők a tűpontos táncos produkciókat is.

A nézőtérről bárki számára egyértelmű volt, hogy a jól irányított, nagyon összeszokott, több mint 40 fős csapat iszonyú sok munkával és odaadással, egyként képviseli mindazt, amit a színjátszás adhat egy embernek. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy az Agóra színpadán diák színjátszóktól ilyen magas szintű, két felvonásos színházi előadást még nem láttak.

Egy mítoszt teremtettetek. Másról sem hallani Nagykőröstől Kiskőrösig, csak azt, hogy milyen fantasztikusak a bolyais színjátszók.

Mi a siker titka? Kérdezem Répási Angéla rendezőtől, aki a gimnázium angol és dráma szakos tanára is egyben.

Mindez nagyon összetett, nem lehet csupán egy mondatban összefoglalni…ha nagyon szűkre kell fognom, akkor 3 pillért említenék meg.

Egyrészt, ahogy Te is mondod, a beletett megszámlálhatatlan munkaóra látszik részben visszaköszönni, bár a tehetségek nélkül mit sem ér, de azt hiszem, a csapatom alázata és szorgalma az, ami példaértékű.

Azok a régi diákok is első hívó szóra visszajöttek a színjátszó csoportba, akik az idén vagy jóval korábban  elballagtak.

Az ő zenei múltjuk és tapasztalatuk egy családdá kovácsolta ezt a társulatot. Végig egymást támogatva vettek részt a sokszor erőt próbáló, órákig tartó hétvégi és hétköznapi próbafolyamatban. Biztos, hogy a korosztályok e széles palettája is az oka ennek a kiváló csapategységnek. Elmondhatom, hogy mindegyik korábbi musicales csapatomat is „saját gyermekemként”  szerettem, de ilyen szófogadó és dolgozni akaró, hálás társulatom még talán nem volt. Mutatja ezt az is, hogy pl. a legutolsó előadás fináléja után a szereplők velem szemben felsorakozva együtt egy köszönő dalt énekeltek el, ami könnyekig meghatott , de úgy láttam, nem csak engem, mert kevés szem maradt szárazon a nézőtéren.

Nagyon jólesett, szívet melengető érzés volt.

Egyébként rettenetesen kitartóak voltak végig. Pusztán csak a végén éreztem néha, hogy kicsit elfáradtak, de ez nem csoda egy több mint egy éves munkafolyamatot tekintve.

A másik fő oka a sikerünknek, hogy az idei produkcióhoz rengeteg támogatói segítséget kaptunk az intézményünk vezetőjétől, Dr. Harnos Istvántól szinte minden téren. Mondhatjuk, hogy bízott bennünk és ezért producerként teljes mellszélességgel együtt tolta velünk ezen siker szekerét, többek között forrásokat és támogatókat szerzett, tárgyalt a nevünkben. Így olyan szintre tudta emelni ezt a showt (talán mondhatom így), hogy nagyon sokan fognak örömmel emlékezni ezekre az estékre. Mindezt mutatja a közel 3000 fős rekord nézőszám is, akik a 6 előadás alkalmával megtiszteltek bennünket...mert mint tudjuk, közönség nélkül nincs siker. Ilyen sokszor még nem kaptunk vastapsot korábban.

A harmadik dolog, amit kiemelnék a siker zálogaként, az az, hogy valószínű olyan siker-storyhoz nyúltunk (Mamma Mia) egy speciális átiratban, ami világsiker és az Abba zenéje. Annak népszerűsége pedig kifogyhatatlan muníciót biztosít. Az előző, 30. évi jubileumunk alkalmával a hazánkban is színpadra vitt filmadaptációt, illetve annak átírt változatát mutattuk be, aminek szintén nagy sikere volt. A közönség részéről joggal merült fel a folytatás igénye, aminek határozott hangot is adtak. ?

Ezért szinte kötelezőnek éreztük, hogy folytassuk a történetet, még akkor is, ha ennek a résznek még jelenleg nincs színpadi változata. Az alaptörténethez így egy külön forgatókönyvet kellett írni, részben azért is, mert a pedagógus kollégáknak több jelenetet illesztettünk be, ami plusz dramaturgiai feladatokat igényelt. Ezeket úgy kellett kitalálni, hogy belesimuljanak a történetbe, pedig a filmben nem szerepeltek.  

Egyébként jómagam nagyon szeretem ezt a műfajt, hiszen a musical lehetőséget, sőt egyben kihívást jelent a színészeknek, hogy mindenben megmutathassák a képességeiket, tánc, próza és ének terén egyaránt. Sok esetben egyszerre mind a hármat. Ezeket a nehézségeket persze legtöbb esetben csak az tudja, aki próbált már tánc közben énekelni, majd a következő jelenetben szinte nyugalmi pulzussal prózában, drámai hatást, vagy humoros jelenetben maximumot nyújtani. Ez persze az élő előadás varázsa.

Korábban láttam, hogy jónéhány tanár is részt vesz a gyerekekkel együtt a színjátszásban. Hogy jött az ötlet,  s mennyire volt nehéz a kollégákat erre rávenni?

A helyzet adta magát, hiszen sok iskolai rendezvény alkalmával játszik tanár és diák együtt, pl. karácsonyi, vagy más ünnepi műsorban.

Először nem volt könnyű dolgom, sokat kellett agitálnom, de aztán az első sikereket látva könnyebb lett, egyre többen és többen fogadták el felkérésemet. Aminek külön örülök, hogy van 2-3 kolléga, akire mindig és már a kezdetektől számíthatok, mint pl. Szőke Tóth Zsolt és Dominek Zsolt. Ők eleve nagyon népszerűek a diákok körében és szinte már a színpadra lépésük alkalmával tapsot kapnak.

Ebben a produkcióban nagyon sok munka van, amit egyébként színházi körülmények között több, erre szakosodott szakember végez, gondolok itt forgatókönyvírásra, jelmeztervezésre, díszletekre stb.

Hogy megy ez nálatok, van ebben segítséged? Hogy kell elképzelni ezt az egyéves munkafolyamatot?

Igen, van azért segítségem, főként az ének és a koreográfia terén, de én a legtöbb dologban csak magamra hagyatkozom, én vagyok egy személyben minden. Az én nyaraim ezekben az években úgy telnek (én így napozok vagy pihenek), hogy minden ekörül forog, úgy kelek és fekszem, hogy minden részletre megoldást keresek, a neten képeket videókat nézek, hajókürt hangot vagy háttérképet, villámlást stb. Hála Istennek, ebben a párom is maximálisan partner. Ilyenkor a felkészülés során forgatókönyvírással telik a nyár, szeptemberben szereplőválogatás, toborzás folyik (ki tud táncolni, zenélni, vagy énekelni) iskolán belül. Az idő sürget már ekkor, mert októbertől már kezdődnek a felolvasó próbák. A következő nyárig össze kell rakni a teljes művet olyan állapotba, hogy az évad elején vagy még nyár végén el tudjuk próbálni egyben mindkét felvonást, hogy lássuk az egész darabot. Ilyenkor el szoktunk utazni egy néhány napos táborba, ahol csak a próbák, az előadás és természetesen a csapatépítés a feladat.

Az ének betanításában ki volt a segítséged?

A Kecskeméti M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola intézményvezető-helyettese és szolfézs tanára, Orosz Lilla, akinek nagyon nagy szerepe van abban, hogy a nézők ilyen jól képzett hangú előadókat hallhattak. Egyébként nagyon ügyelünk a hitelességre, mert főként énekkarosainkból szoktunk válogatni. A táncban van némi szerencsénk, mivel a koreográfusunk, Varga Botond iskolánk stúdiós munkatársa is egyben, így a táncpróbák gördülékenyen zajlanak.  Akár iskola után nélkülem is…bár ha lehet, nem hagyom ki azokat sem.

Említetted, hogy ez a mostani mű tulajdonképpen folytatása a korábbi jubileumi történetnek. Hogy tudtátok vonzóvá tenni, vagy hozzátenni az előzőhöz, hogy a néző továbbra is izgatottan várja, milyen újdonságot tartogatnak még számára?

Ez volt most a legnagyobb kihívás és kétely. Vajon fenn tudjuk-e tartani a figyelmet végig ebben a témában? Először is a humor és az Abba zenéje mindig kisegít. Másrészt látványban is emeltük a tétet. Igazgató úr szerzett az egyik támogatótól állványrendszert. Így tudtunk nagyobb léptékű színpadképet építeni és a későbbiekben is gondolkodhatunk merészebben. Most emeletes díszlet volt lépcsővel, ami bevilágítva a néző számára a színházi élményt jelentősen fokozta.

A gyerekek részére milyen hozadéka van egy ilyen hosszú  felkészülésnek? Van-e továbbá edukációs tartalma?

Azt gondolom, hogy ez jelentős része kell legyen a munkának, az ilyen típusú iskolai tehetséggondozásnak. Ezek a tinédzserek normál körülmények között nem is találkoztak volna egymással, hisz van, aki akkor érkezik az iskolába, amikor már elballagtak elődeik, vagy csupán kezdő évfolyamosok, akivel ritkán barátkoznak a felsősök. A színjátszó csoport még ha nem is egy szak nálunk, de lényegében iskola az iskolában. Rengeteg életre szóló barátság köttetik, akár persze szerelmi szálak is szövődnek, ami természetesen nem mindig előnyös, de hálás vagyok, hogy az efféle kapcsolatokat legtöbben a produkció utánra időzítik, belátva ennek veszélyét. Többen jönnek a mi iskolánkba azért továbbtanulni, mert itt ilyen szintű színjátszó műhelymunka folyik. Tudunk több olyan diákunkról, aki még általános iskolás korában látta valamelyik darabunkat és kifejezetten ennek hatására jelentkezett bolyaisnak. Olyan is részese a mostani musicalnek, akinek a testvére korábban játszott valamelyik előző darabban, és kisgyermekként virágot vitt fel a színpadra, ma pedig ő kapja a csokrot a bátyjától. Van olyan híres szinkronszínész, akinek unokája az említett okok miatt jött ide tanulni Budapestről. Az ilyen esetek miatt érdemes ezt csinálni.

A személyiségformálás fontos része, hogy a gyerekek itt találják meg önmagukat, bátorságot merítenek, önbizalmat és határozottságot is szereznek a színjátszás mellett. Megtanítjuk őket, hogy ne féljenek a saját hangjuktól, vállalják bátran, ha valamiben tehetségesnek, pl. játszanak hangszeren. Beszédtechnikában is sokat fejlődnek, a próbák rengeteg szituációs gyakorlatot tartalmaznak, ami által elérhetjük, hogy ezek a gyerekek akár felnőtt karaktereket és érzelmeket is tudjanak közvetíteni, sok esetben anélkül, hogy a valóságban szerelemből vagy válsághelyzetből bármit is tapasztaltak volna, ami kiválthatná mindezt belőlük.

Szemünk előtt válnak felnőtté. Ha elérjük a színjátszóinknál, hogy ne csak azért mosolyogjanak, mert ez a színpadi elvárás, vagy mert én ezt mondom, hanem mert élvezik, amit csinálnak, akkor elmondhatjuk, hogy mi tanárok elértük, amit akartunk.

Mi okozta ebben a premierben a legnagyobb kihívást?

Mint említettem, nem volt még ennek a résznek színházi bemutatója. A filmben rengeteg időbeli változás van, amit ott nem olyan nehéz megvalósítani, de a színpadon igen. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy két részre osztottuk a színpadot, a bal oldal a múlt helyszínéül szolgált, míg a jobb a jelent formázta. A sok vastaps, amit kaptunk, remélhetőleg annak szólt, hogy ebben is sikerrel jártunk.

A sok díszlet és jelmez elkészítése és mozgatása is rengeteg energiát és logisztikát igényelhetett, hogy tudtátok megoldani?

Az az igazság, hogy a toborzások és válogatások során nemcsak énekeseket és táncosokat keresünk, hanem olyan diákokat is, akik ügyesen rajzolnak vagy díszítenek, így ők készítettek az iránymutatásommal nagyon sok jelmezt, részben még díszletet.

Ami a logisztikát illeti- nagyon sok szülő volt segítségünkre, főként szállító járművekkel, egy apuka, Nemes Dénes pedig a múlt díszletének a kivitelezésében.

Egyébként alapvetően a szereplők pakoltak felnőttek segítségével. Így teljes egészében magukénak érezhették a produkciót. A siker íze még édesebb volt, hiszen rengeteg izzadsággal járt...szó szerint. Nem kis munka többször szállítani, építeni és bontani a díszletet akár az előadás után, késő este, amiben szintén hibátlanul helyt álltak a fiatalok. Noszogatás nélkül végezték a fizikai munkát is, amiért külön dicséret jár nekik.

Itt kell megjegyeznem, hogy felnőtteket meghazudtoló munkabírásuk szintén elismerést érdemel, két alkalommal is dupla fellépésük volt szombaton.

Ennek a sikertörténetnek lesz folytatása a jövőben?

Igen, minden bizonnyal, hisz megkívánják a hagyományaink, másrészt a szereplőink is várják az újabb kihívásokat. Van több darab is a fejemben, amivel lehet, nem feltétlen kell 5 évet várnunk. Mindkettőnek - egy dráma és egy zenés darab - kész a forgatókönyve. Készen állnak a próbára és elméletileg akár be is tudnánk mutatni a következő 3 évben.

Köszönjük a fantasztikus élményt, további sok sikert kívánunk a munkához és kíváncsian várjuk a további zenés és prózai művek bemutatását!

Mi is köszönjük, azon leszünk, s szerintem hamarosan jelentkezni fogunk.

 

 

 

 

  

 

 

  

 

egy százalék

Támogassa adója egy százalékával iskolánk alapítványát!

Appendix - A Bolyai János Gimnáziumért Alapítvány.

Adószám: 18364956-1-03

Köszönjük!

 

 

Közelgő események

No events

Eseménynaptár

January 2023
M T W T F S S
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

 

 

Tanulást segítő appok

Letölthető diákjaink által fejlesztett appok:

- App-a.apk

- dolgozapp.apk

- Learning_Machine_v1.apk

- Memoria.apk

- MilAxe.apk

- Pilots_Memory.apk

 

Megújult honlapunk

Kedves látogató!

Honlapunk megújult, a régi honlap anyagai továbbra is elérhetőek a itt:
archivum